A héten Phaedrus meséit olvastuk irodalomórán. Romhányi József átköltéseit mi is elirigyeltük, így mindenki elkészítette a saját verzióját. Íme az eredeti szövegek és a mieink:
(Kódok alapján szavazhatnak a családok, melyik tetszett a legjobban!)
(Kódok alapján szavazhatnak a családok, melyik tetszett a legjobban!)
PHAEDRUS: A róka és a holló
Ki kapva kap az álnok hízelgéseken,
Hiszékenységéért az csúnyán megfizet.
Egy ablakból a holló sajtot csent el, és
Magas faágra szállt, hogy elfogyassza ott.
Meglátta őt a róka, s így beszélt neki:
"De szépen csillognak, holló, a tollaid!
S mily csodás egész külsődnek kelleme!
Ha hangod is szép, nálad nincs különb madár!"
A balga holló csőrét hangra tátva szét,
Leejti sajtját, és a róka nagy mohón
Szájába kapja csellel szerzett ételét.
Ugyan már nyöghetett a rászedett madár!
Hiszékenységéért az csúnyán megfizet.
Egy ablakból a holló sajtot csent el, és
Magas faágra szállt, hogy elfogyassza ott.
Meglátta őt a róka, s így beszélt neki:
"De szépen csillognak, holló, a tollaid!
S mily csodás egész külsődnek kelleme!
Ha hangod is szép, nálad nincs különb madár!"
A balga holló csőrét hangra tátva szét,
Leejti sajtját, és a róka nagy mohón
Szájába kapja csellel szerzett ételét.
Ugyan már nyöghetett a rászedett madár!
(Jó példa arra, mennyit ér az éles ész:
Hatékonyabb a szellem, mint a nyers erő.)
Hatékonyabb a szellem, mint a nyers erő.)
/Ford.: Terényi István/
ROMHÁNYI JÓZSEF
ELSŐ VARIÁCIÓ
A róka szájában egy jó darab rokfort.
Megette a felét, de már az is sok volt.
Komoran ült ott fenn a holló a hársfán,
S megakadt a szeme mesebeli társán.
Nosza ô is rögtön ravaszkodni kezdett,
Fondorkodott, tervelt, s az eredmény ez lett:
Ha ez nem ismeri Aesopus meséjét,
Megadta a sors a sajtszerzés esélyét.
És máris megszólalt, cifra ódon módon:
-Ó, rókám ne hidd, hogy tán csak gúnyolódom!
Királyi palástnál szebb vörhenyes bundád,
Le is nyúzzák rólad, mielôtt megunnád,
Mégis tekintélyed csorbítja a szégyen,
Hogy hangod megcsuklik fenn a magas CÉ-ben.
Rókánk e sértésre tágra tátva száját,
Cáfolatul tüstént üvöltött egy skálát.
De meg kell jegyeznem errôl az esetrôl,
Hogy a sajt a fára azért nem esett föl.
Megette a felét, de már az is sok volt.
Komoran ült ott fenn a holló a hársfán,
S megakadt a szeme mesebeli társán.
Nosza ô is rögtön ravaszkodni kezdett,
Fondorkodott, tervelt, s az eredmény ez lett:
Ha ez nem ismeri Aesopus meséjét,
Megadta a sors a sajtszerzés esélyét.
És máris megszólalt, cifra ódon módon:
-Ó, rókám ne hidd, hogy tán csak gúnyolódom!
Királyi palástnál szebb vörhenyes bundád,
Le is nyúzzák rólad, mielôtt megunnád,
Mégis tekintélyed csorbítja a szégyen,
Hogy hangod megcsuklik fenn a magas CÉ-ben.
Rókánk e sértésre tágra tátva száját,
Cáfolatul tüstént üvöltött egy skálát.
De meg kell jegyeznem errôl az esetrôl,
Hogy a sajt a fára azért nem esett föl.
HARMADIK VARIÁCIÓ
Éhesen gubbasztott hollónk a hárs ágán,S töprengett az idôk változandóságán.
Éppen arra kószált a bús, sovány róka.
Sajtlikat sem evett húshagyókedd óta.
Meglátva a hollót, könnyesen sóhajtott:
- Mit ér ravaszságom, ha neked sincs sajtod ?
- Nincs - felelt a holló. - Rég nem ettem sajtot,
Viszont dalolhatok, hogyha úgy óhajtod.
Tudom kedvedre volt múltkor is az ének.
- Sajttal !- Szólt a róka. - gy kell a fenének !...
NEGYEDIK VARIÁCIÓ
Fenn csücsült a holló a dús hársfa ágán.Csôrében trappista hivalkodott sárgán.
Jött az éhes róka. Látta, hogy a helyzet
Megegyezik azzal, mit Aesopus jelzett.
Szólt hát álnok bájjal: - Tollad ó be ékes,
Hogy primadonna légy, régen esedékes !
És a neved ! Hallga, hogy leng lágyan : HOLLÓ !
Csak hangod nyikorog, mint egy rozsdás olló.
De hiába várta a ravaszdi róka,
Hogy sajtesôt hullat majd a holló-nóta.
Mi volt eme nem várt, különleges, ritka,
Szerény, józan, okos hallgatásnak titka ?
Nem hajszolta dicsvágy ? Sem nagyzási hóbort ?
Nem !... Az igaz viszont, hogy fehér holló volt...
A fiúk verziói:
1.
Volt egyszer egy holló
Kinek tollát nem vágta még olló
S volt egy róka is még
Kinek szőre oly vörös , mint tűz mikor ég
A történetben még egy sajt is szerepel
melyet majdan a róka lop el
De kezdjük az elején
még az idén.
A holló a sajtot az MTA-ból lopta
de őt senki el nem kapta,
s egy hatalmas citrancs fára szállt a holló,
hol sajttal a szájában állt a rabló.
Alig-alig telt el egy fél óra
megszimatolta ezt a róka orra,
s túl sok nyálat gyárt a ravasz szája.
Futtában Jessy Owenst is le futja
fut míg oda nem ér a citrancsfához,
de látja ezt a holló s a sajtot veszi szájához.
A róka nem gépír a madárnak,hanem oda üvölti
jaj be rondák vagytok hollók ti,
főleg te kinek nincs a tollán ék,
s a hangod olyan ,mint a repedt fazék.
Ezt az asszony már nem tűrhette.
De mielőtt a választ üvölthette,
a sajtot az ágra rakta.
Krr,krr-kornyikált
s gondolta okosabb,mint róka Rókus,
ám a hangjától berezgett a citrus.
Azzal a sajt a földre hullott.
A vörös felfalta a sajtot még ott.
2.
Fent ült a fa ágán egy fekete holló
(Hunyadi pajzsán is van egy ahhoz hasonló)
Szájában egy nagy sajt,érett,finom,sárga,
Az arra járó róka nagyon megkívánta.
Leült a fa alá,s gondolkodott némán,
Az elsőn,az igazin,az Aesopus-i témán.
De nem jutott eszébe,csak keverte-kavarta,
A sok variációtól majd' ő fakadt dalra!
megunta a várást,lassan elódalgott,
-máshol is találok!-magában így morgott
753
A holló és a sajt
Fenn csücsült a holló a dús diófa ágán,
csőrében nagy rokfort csücsült elég-elég árván.
Ha a híres róka arra járt volna
és kérdezte volna: kaphatnék-e mielött megromolna?
Mivel ez Phaedrus csele volt,
a róka már rég éhen holt.
Mivelhogy még nem látott senki
hollót magas fán enni,
jött Miklóska és a problémát megoldotta.
Lelőtte a madarat és lett belőle jó falat.
Szedett hozzá még diót
és megevett mindent mi jó.
777
Y. variáció
Fenn csucsult a róka egy magas fa ágán
Arra ment a holló megkérdezi „csertán”?
A veres állat szájában disznósajt volt
ezért egy képzett szót sem szólt.
De holló rávette és elvitte a sajtot
A róka otthon maradt korgott a hasa nagyon.
917
626
2.
Fent ült a fa ágán egy fekete holló
(Hunyadi pajzsán is van egy ahhoz hasonló)
Szájában egy nagy sajt,érett,finom,sárga,
Az arra járó róka nagyon megkívánta.
Leült a fa alá,s gondolkodott némán,
Az elsőn,az igazin,az Aesopus-i témán.
De nem jutott eszébe,csak keverte-kavarta,
A sok variációtól majd' ő fakadt dalra!
megunta a várást,lassan elódalgott,
-máshol is találok!-magában így morgott
753
A holló és a sajt
Fenn csücsült a holló a dús diófa ágán,
csőrében nagy rokfort csücsült elég-elég árván.
Ha a híres róka arra járt volna
és kérdezte volna: kaphatnék-e mielött megromolna?
Mivel ez Phaedrus csele volt,
a róka már rég éhen holt.
Mivelhogy még nem látott senki
hollót magas fán enni,
jött Miklóska és a problémát megoldotta.
Lelőtte a madarat és lett belőle jó falat.
Szedett hozzá még diót
és megevett mindent mi jó.
777
Y. variáció
Fenn csucsult a róka egy magas fa ágán
Arra ment a holló megkérdezi „csertán”?
A veres állat szájában disznósajt volt
ezért egy képzett szót sem szólt.
De holló rávette és elvitte a sajtot
A róka otthon maradt korgott a hasa nagyon.
917
A holló szájában egy kendermagos kakas
Döngette a mellét mert győzött a Vasas
Ám a róka a Fradinak szurkolt
S lenézte a kakast mely a faágon horkolt.
Ám jöttek nagyban a Mahart-os legények
S lelőtték a hollót szerecsen pribékek
Szegény kendermagos nem tudja mit tegyen
Búsan üldögél odafönn a hárs-hegyen
Mert holló nem maradt egyse, hiába
Vonhatták a hársfát gyászdrapériába.
Mint a gímszarvas, kit seggbe lőtt az ármány
Fut setét erdőben szegény rókánk árván.
Együgyű lelkében az az egy világol
E gyilkos hajtásból élve kilábol.
Meszes arcát a Hold feltolta az égre
Mire rókánk kiért az erdő szélére.
Hegyes orrával szaglászik a légben,
Hogy egy kis egérre lecsaphasson szépen.
Mintha vasból volna derekán a veséje
Úgy csap le tajtékzó dúvadként az egérre.
Lesúlytott.Botondként, képes volna ölni
Röpköd az avar s lyuk támad kétölnyi.
Nagyot vonítva beesik a résen
S vigyáz, hogy a farkára rá ne lépjen.
"Meghalt a vöröske"-sipítják a vének
S felhúzzák a rókát MTA-s pribékek.
Kötik, huzigálják oldalba és hasba,
Diadalmas szőrét verik nehéz vasba.
Haldoklik a róka, mint álmos légy a télben,
Hanyatt fekve viszik a boncmester elébe.
Trónján ül holló, vidor most a kedve,
Mert nincs a ki a sajtot a szájából kiszedje.
Hű kakasa a hírt kifulladva hozza:
"Rókánk e doktor, jajj. halottan nyúzza!!"
Felujjong a holló:2Lovaggá lesz ütve!"
Majd ült tovább, de szemlesütve.
626
Árokban fetreng a róka,
a hasát vakarta éhesen és unottan a róka.
Meglátta a fán a hollót,
szájában nagyobb sajt mint egy holló.
Éhesen fölugrott a róka,
és máris futott a fához a ravasz róka.
Megrezzent a fa tetején a holló,
nem látott futni így rókát még holló.
Erre a cselt bevetvén a róka,
ami kisebb volt mint egy róka.
Az éhes és átvert holló,
levetette magát a fáról, puffant is nagyot a döglött holló.
Meglátván a dupla fogást a róka,
izgatottan fut a várába dupla fogásával a róka.
555
Ballag a vörös róka,
Csücsül a fekete hollócska,
Korog a róka gyomra,
A holló meg goromba,
Nevet egyet a róka,
A holló a sajtot földre dobja,
Fut a vörös róka…
111
369
923
777
583
a hasát vakarta éhesen és unottan a róka.
Meglátta a fán a hollót,
szájában nagyobb sajt mint egy holló.
Éhesen fölugrott a róka,
és máris futott a fához a ravasz róka.
Megrezzent a fa tetején a holló,
nem látott futni így rókát még holló.
Erre a cselt bevetvén a róka,
ami kisebb volt mint egy róka.
Az éhes és átvert holló,
levetette magát a fáról, puffant is nagyot a döglött holló.
Meglátván a dupla fogást a róka,
izgatottan fut a várába dupla fogásával a róka.
555
Ballag a vörös róka,
Csücsül a fekete hollócska,
Korog a róka gyomra,
A holló meg goromba,
Nevet egyet a róka,
A holló a sajtot földre dobja,
Fut a vörös róka…
111
Ül a róka a fán,sajtnélkül,magában
A holló a földön lépked elmélázva.
Valami nincs rendben-gondolják mindketten,
Tegnap még nem ez volt a természetes élőhelyem.
Ezen agyalnak lassan fél napja,
Mikor arra húzza magát a csiga,
Ki az MTA-ra jár természettudomány-szakra,
Bölcsnek tűnik, így kérésüket hozzá intézik:
Tiszteljük Phaedrust, de nem tudnál szólni néki?
A holló a földön lépked elmélázva.
Valami nincs rendben-gondolják mindketten,
Tegnap még nem ez volt a természetes élőhelyem.
Ezen agyalnak lassan fél napja,
Mikor arra húzza magát a csiga,
Ki az MTA-ra jár természettudomány-szakra,
Bölcsnek tűnik, így kérésüket hozzá intézik:
Tiszteljük Phaedrust, de nem tudnál szólni néki?
A csiga most legyintene, ha lenne keze,
De csak így szól:
Ne is törődjetek vele, a kőltőnek sok volt a bor.
De csak így szól:
Ne is törődjetek vele, a kőltőnek sok volt a bor.
369
B. Balázs a róka szerepében,
Ugye nincs kivetnivaló a cselekménybe?
K. Levente meg a hollót játsza ,
És eközben a csőrében egy akácfán a sajtot rázza
Incselkedik ám a vörös,
gyomra az ürességtől zörög,
Adj egy kis sajtot te holló,
Vagy valami ahhoz hasonlót.
nem kapsz (F) azt sem míg ki nem bontom,
De akkor se bontom ki ha hozol a presszóból egy ollót.
Tovább beszél a pofátlan róka.
Ha nem bontod ki akkor kezdődik csak a móka .
S mire ezt a NYÚLI kimondja ,
A Géza a kötelet kihozza ,
Megköti a hollót ,
Róka se keresi az ollót .
Megölöm (B) azt meg ,
Így szólalt a fekete meg ,
A sajtot a vörös elvitte,
És a felét levitte ,
A spanjának Velencére ,
Ahol berakták kemencébe .
És megették együtt a spanok ,
Az meg örült hogy SÓS kaját kaphatott ,
A holló jól megszívta ,
Az egésznek a levét ő itta !
De nagyon sajnálom a hollót ,
Ezért hozzá vágok pár sort .
Ó kedves uram kegyelmezz a költőnek.
Én se gondoltam komolyabban ,
És nem akarok meghalni ebben a pillanatban .
Ezért kérlek bocsájts meg,
A vétkeimtől tekints el ....
923
Nagy futással kezdődig a vers
Lássuk róka mit mersz
A medve sajtját ellopván
Félelemmel ül a fán
Egy holló arra repülve
Bajtársa mellé leülve
Mert együtt tervelték ki nem vitás
Mily nagyszerű lesz a sajtlopás
S addig-addig mutogatnak
Míg nyoma vész a sajtnak
S a medve megörülve
Fogta a zsákmányát s megette
777
Ütős este volt, de mi ez a lila folt?
Így szólt a róka magában
Magához térvén róka hazájában,
Róka várban
Sajgó fejjel kel fel
Vörös szobájában s ablakából
Megpillantván a hollót udvarában
Elmosolyodik még most is sokszor
ha visszagondol mikor olyan
Csúnyán átverte
Ezért is engedte hogy lopott
Sajtjait akácfáján egye
S úgy érezte jót tenne ha kimenne
Ha kimenne a hollóhoz, beszélgethetne vele
Hiszen már egy év óta szinte egymáshoz se szóltak
Pedig jó barátságba voltak, s már a róka is
megbánta, amint kilépett udvarába a holló
azonnal meglátta s figyelte ahogy közeleg
közeledett a róka miközben elöntötte a meleg
S az akácfához érvén csak nézték a felek
Kis idő múlva a róka bocsánatért szólt volna
De amint beszélni kezdett a holló goromba módra
Beleszólt a mondani valóba
"Ugyan hozzám többet ne szólj róka
Nem hiányzik nekem hogy újra elveszítsem az érdemem
Hisz már rég találtam ilyen szép darabot
Nem kapsz ebből egy árva falatot"
Szájába vette a sajtot és elszállott
De még a róka utána kiáltott
"Legalább bocsásd meg a vétkem
Hogy el múljon nehezen gyógyuló sebem, lelkemen"
"Nem"
Így szólt a róka magában
Magához térvén róka hazájában,
Róka várban
Sajgó fejjel kel fel
Vörös szobájában s ablakából
Megpillantván a hollót udvarában
Elmosolyodik még most is sokszor
ha visszagondol mikor olyan
Csúnyán átverte
Ezért is engedte hogy lopott
Sajtjait akácfáján egye
S úgy érezte jót tenne ha kimenne
Ha kimenne a hollóhoz, beszélgethetne vele
Hiszen már egy év óta szinte egymáshoz se szóltak
Pedig jó barátságba voltak, s már a róka is
megbánta, amint kilépett udvarába a holló
azonnal meglátta s figyelte ahogy közeleg
közeledett a róka miközben elöntötte a meleg
S az akácfához érvén csak nézték a felek
Kis idő múlva a róka bocsánatért szólt volna
De amint beszélni kezdett a holló goromba módra
Beleszólt a mondani valóba
"Ugyan hozzám többet ne szólj róka
Nem hiányzik nekem hogy újra elveszítsem az érdemem
Hisz már rég találtam ilyen szép darabot
Nem kapsz ebből egy árva falatot"
Szájába vette a sajtot és elszállott
De még a róka utána kiáltott
"Legalább bocsásd meg a vétkem
Hogy el múljon nehezen gyógyuló sebem, lelkemen"
"Nem"
583
Jő dicső camamber ki MTA ablakához lépett
S iziben egy hollót gyorsan el is tépett
Vidáman vitte szájában a hollót míg egy akácfát meg nem nézett
Ott látta róka komát ki éppen a szemhéjját nézte
Meghallotta róka koma sajt barátunk léptét
S tudakolni kezdte az egészségét.
Nem szólt a sajt mert tudta a játék véget
A hollót szájából semmi pénzért ki nem ereszté
Látta a róka ,hogy nem fog menni a dolog
Ekkor úgy döntött hogy a sajtot eszi meg de nagyon
Rá is ugrott a jókora sajtra
S kezét,lábát gyorsan felfalta
Miután a sajtot befejezte még mindig éhes volt
Ezért az ízletes fehér holló is gyorsan megvolt
Megszívta a sajt ki azt hitte kemény
Jól ráfázott és fűbeharapott szegény
000
A róka és a fóka
Kiéhezve döglött a árokban a róka,
Egyszer az tán úgy tűnt mintha lótna –futna.
De miértelme lenne halódva szaladni?-,
Megvan ! Meglátta hollót a ravaszdi.
Az MTA-ban hallott sokat Aesophus-ról,
Azon eszelt, hogy csalja ki a sajtot a hollóból.
A míg trükköt gondolt ment a nap fölötte,
Jött egy Mahart -hajó- és elütötte.
Na, de erre a holló nagy csőrt tátott,
Le esett a sajt ’s egy hangyát fejbe vágott.
A hangya tetemmel a hangyák nem törődtek,
De leesett sajtnak,na annak örültek.
Volt e versben minden: holló, hangya, róka,
Csak egy kérdésem van már:
Hol marad a FÓKA???
131
Phaedrus: Kenyai kaland
Kinn a síkon, valahol lenn délen,
Állt egy akácia, egyedül egészen.
Sűrű lombja közt volt egy vastag ág,
Ott pihent egy kimerült leopárd.
Arra járt egy magányos gazella,
Szemet vetett a sok finomságra:
Friss hús meg egy jókora trappista.
Ilyet gondol hát a kis patás:
„Csak van valami megoldás!”
Lepihent a fűbe, mélyen merengett,
Készített gyorsan egy A és egy B tervet…
„Kezdjük az A-val”- gondolta magában
Levette patáját s felmászott a fára.
Vékonyak az ágak, az egyik nagyot reccsen,
Ránéz a gepárdra, de az alszik mélyen.
Folytatja útját, odaér a sajthoz,
Szól a belső énje: „Lopni nem szép dolog”.
„Mi tehát a törvény, a szabály?”
S előveszi a kenyai alkotmányt.
Gyorsan elolvassa, vesz levegőt nagyot,
Bemelegít s lerúgja a fáról a gepárdot.
Nagyot nyekken szegény pára,
Magához tér s bosszút kiáltva
Egy ugrással feljut az akáciára.
„Ide segítség kell”- így a patás,
S azonnal hívja is a bandát.
Jön is már a felmentő csapat
Van benne minden: oroszlán, hiéna…
„Na, ez már nem játék”- gondolja magában
S leopárd módjára elillan gyorsan.
Későre jár, a nap vörösen izzik,
A csapat a fa tövében partizik.
Hajnalig peregnek a legjobb remixek,
Közben egyikük megírja e verset.
Mindent összevetve: egységben az erő,
De azért sokszor az ész is elég nyerő:)
Kinn a síkon, valahol lenn délen,
Állt egy akácia, egyedül egészen.
Sűrű lombja közt volt egy vastag ág,
Ott pihent egy kimerült leopárd.
Arra járt egy magányos gazella,
Szemet vetett a sok finomságra:
Friss hús meg egy jókora trappista.
Ilyet gondol hát a kis patás:
„Csak van valami megoldás!”
Lepihent a fűbe, mélyen merengett,
Készített gyorsan egy A és egy B tervet…
„Kezdjük az A-val”- gondolta magában
Levette patáját s felmászott a fára.
Vékonyak az ágak, az egyik nagyot reccsen,
Ránéz a gepárdra, de az alszik mélyen.
Folytatja útját, odaér a sajthoz,
Szól a belső énje: „Lopni nem szép dolog”.
„Mi tehát a törvény, a szabály?”
S előveszi a kenyai alkotmányt.
Gyorsan elolvassa, vesz levegőt nagyot,
Bemelegít s lerúgja a fáról a gepárdot.
Nagyot nyekken szegény pára,
Magához tér s bosszút kiáltva
Egy ugrással feljut az akáciára.
„Ide segítség kell”- így a patás,
S azonnal hívja is a bandát.
Jön is már a felmentő csapat
Van benne minden: oroszlán, hiéna…
„Na, ez már nem játék”- gondolja magában
S leopárd módjára elillan gyorsan.
Későre jár, a nap vörösen izzik,
A csapat a fa tövében partizik.
Hajnalig peregnek a legjobb remixek,
Közben egyikük megírja e verset.
Mindent összevetve: egységben az erő,
De azért sokszor az ész is elég nyerő:)
001
A róka és a holló kicsit másképp
Ül a holló a fán ringatja a szél,
Nem is tudja miért magában beszél.
Egyszer csak abbahagyja mert jön valaki,
És ki lehetne más mint az öreg ravaszdi.
Erre jön a róka hol a madár se jár,
Ő sem tuja miért csak húz a vágy.
Meglátja a hollót örülni kezd neki,
Örömében tapsol vacsorázik megint.
Meglátja a sajtot az élőlény mellett,
Létrával a kezében rögtön ott termett.
Nézi is a madár: mit akar ez itt?
Repüljön-e vagy ne gondolkozik megint.
Végül a madár gondolkozott,
És erre a döntésre jutott.
Átrepül egy másik fára,
Hátha ott békén hagyják máma.
Nézi a róka mit csinál a tollas,
Menekül a fáról vacsoráját lopva.
Mit tehet az állat korgó gyomorral,
Az MTA azt mondja: „fuss utána nyomban”!
Elfáradt a róka lelohadt a lába,
Lefekszik a hóba nekidől a fának.
Lepihen az nyomban édes álmot alszik,
Miközben a kaja gyorsan eltávozik!
Fölébredt a róka össze-vissza futkos,
Vége már mindennek hiába is kukkol.
Elrepült a madár a vacsorával együtt,
Röhög a holló a Maharttal együtt !!!
VÉGE
Ül a holló a fán ringatja a szél,
Nem is tudja miért magában beszél.
Egyszer csak abbahagyja mert jön valaki,
És ki lehetne más mint az öreg ravaszdi.
Erre jön a róka hol a madár se jár,
Ő sem tuja miért csak húz a vágy.
Meglátja a hollót örülni kezd neki,
Örömében tapsol vacsorázik megint.
Meglátja a sajtot az élőlény mellett,
Létrával a kezében rögtön ott termett.
Nézi is a madár: mit akar ez itt?
Repüljön-e vagy ne gondolkozik megint.
Végül a madár gondolkozott,
És erre a döntésre jutott.
Átrepül egy másik fára,
Hátha ott békén hagyják máma.
Nézi a róka mit csinál a tollas,
Menekül a fáról vacsoráját lopva.
Mit tehet az állat korgó gyomorral,
Az MTA azt mondja: „fuss utána nyomban”!
Elfáradt a róka lelohadt a lába,
Lefekszik a hóba nekidől a fának.
Lepihen az nyomban édes álmot alszik,
Miközben a kaja gyorsan eltávozik!
Fölébredt a róka össze-vissza futkos,
Vége már mindennek hiába is kukkol.
Elrepült a madár a vacsorával együtt,
Röhög a holló a Maharttal együtt !!!
VÉGE
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése