Rekollekció (Győr-Ménfőcsanak)

 

Tavaszi, nagyböjti lelkigyakorlatunkat Titusz atya tartotta Ménfőcsanakon (márc. 19/20).

Hétfőn reggel a diákkápolnabeli ima után átgyalogoltunk a Sokorón. Útközben Bognár Balázs szülei megvendégeltek minket, az úton lévők nem kis örömére.

Ebéd után kezdődött a két napos lelkigyakorlatunk csanaki része.

Lukács evangéliumának egy pár verse (Az irgalmas szamaritánus) volt az az alap, amelyre Titusz atya felfűzte a gondolatait. S persze a diákok is.

Az irgalmas szamaritánus

(Lk 10,25-37)

 ²⁵Egy törvénytudó felállt, hogy próbára tegye. "Mester - szólította meg -, mit tegyek, hogy eljussak az örök életre?" ²⁶Megkérdezte tőle: "Mi van megírva a törvényben? Hogyan olvasod?" ²⁷Így válaszolt: "Szeresd Uradat, Istenedet, teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes erődből és teljes elmédből, felebarátodat pedig, mint saját magadat." ²⁸"Helyesen feleltél. Tégy így, és élni fogsz" - válaszolta neki. ²⁹De az igazolni akarta magát, ezért megkérdezte Jézustól: "Kit tekintsek felebarátomnak?" ³⁰Erre Jézus átvette a szót: "Egy ember Jeruzsálemből Jerikóba ment. Rablók kezébe került. Ezek kifosztották, véresre verték, és félholtan otthagyták. ³¹Történetesen egy pap tartott lefelé az úton. Észrevette, de elment mellette. ³²Ugyanígy közeledett egy levita is. Látta, de továbbment. ³³Végül egy szamariainak is arra vitt az útja. Amikor meglátta, megesett rajta a szíve. ³⁴Odament hozzá, olajat és bort öntött a sebeire és bekötözte, magát az embert pedig felültette teherhordó állatára, elvitte egy fogadóba és ápolta. ³⁵Másnap elővett két dénárt, odaadta a fogadósnak ezzel a kéréssel: Viseld gondját, és ha többet költenél, visszatérve megadom neked. - ³⁶Mit gondolsz, e három közül ki volt az igazi felebarátja annak, aki a rablók kezébe került?" ³⁷"Aki irgalmas szívű volt iránta" - felelte. Jézus így folytatta: "Menj és tégy te is hasonlóképpen."

Több kisebb szakaszra bontottuk a két napot, melynek során voltak kiscsoportos beszélgetések, imádságok, elmélkedések és persze egy kis játék. Este közös imával zártuk a napot.

Kedden az elmélkedések után mindenki elvonult egy órára, hogy átgondolhassa az életét, feldolgozhassa a hallottakat. Közös szentmisével zártuk a lelkigyakorlatot.

Ebéd után hagytuk el a ménfőcsanaki lelkigyakorlatos házat. "Rövid" gyaloglás után késő délután értünk haza. Este Titusz atya imával zárta az osztály napját.

A lelkigyakorlaton a fiúk 3 kérdésre keresték a választ. Három mondatot kellett befejezniük, íme:

Köszönöm...

• hogy mindig vannak barátok akik megvédenek és segítenek talpra állni egy támadás után.
• hogy sokan elvállalták velem szemben az irgalmas szamaritánus szerepét.
• hogy az osztályközösséget és a sok barátot.
• hogy vannak akik segítenek rajtam.
• hogy a szüleim mindig kiálltak értem.
• hogy vannak olyan embertársaim akik kiállnak mellettem ha jogtalanul bántanak.
• hogy mindig találhattam valakit, aki segített nekem, amikor nagy szükségem volt rá.
• Uram, hogy mindig volt olyan ember, aki észre vette, bajom volt és segíteni próbált.
• Uram, hogy megértő és segítőkész barátokat adtál nekem.
• hogy, nem sokszor kellett "ember"-nek lennem, mások miatt szenvednem.
• hogy, ez a közösség határozottabbá és kitartóbb lett.
• hogy egyes emberekkel komolyan is tudok beszélgetni.
• hogy amikor rosszul éreztem magam és nem láttam semmi kiutat mindig akadt valaki akivel megtudtam beszélni a problémámat.
• hogy a barátaim kiálltak mellettem, számíthattam rájuk a bajban, amikor rossz napom volt és segítettek, hogy a nap végére jobb legyen és köszönöm az eddigi itt töltött időt, mert nagyon jó volt idáig és remélem a hátralévő 3 évben is ilyen jó lesz.
• hogy lehetek én is irgalmas szamaritánus és, hogy van esélyem a jót cselekedni.
• hogy sohase hagytál el engem.
• hogy szüleim és általános iskolai tanáraim kitartottak mellettem, bíztak bennem, noha én nem hogy hálálkodtam, hanem éppen ellenkeztem. Viszályt szítottam, kellemetlenséget okoztam nekik és ők minduntalan tűrték. Képesek voltak mindamellett meglátni bennem a szépet, a jót, a lehetőségeket melyek által kiemeltek és egy biztos alapot nyújtottak nekem, melyre most is építhetek.
• hogy vannak akik mernek kiállni másokért.
• hogy vannak olyan segítőkész emberek az osztályban, akikkel a nehéz időben is lehet komolyan beszélgetni.
• hogy segítségem voltál mikor segítség kellett.
• hogy volt aki megóvott a rablóktól és irgalmas szamaritánus módjára segített.
• hogy ritkán kellett a kirabolt ember szerepét játszanom.
• hogy sikerült irgalmasnak lennem.
• hogy amikor a kezeim le voltak törve, akkor minden osztálytársam segített rajtam .
• hogy nem kellett sokszor áldozatnak lennem.
• hogy mellém állnak a konfliktus helyzetben.
• hogy vannak olyan emberek akikről nem is gondoltam volna, hogy lehetnek irgalmas szamaritánusok.
• hogy ilyen baráti társaságom van és mikor kell lehet rájuk számítani.
• hogy olyan beszélgetések is voltak melyek tudtak lelket önteni belém.
• hogy mikor egyedül éreztem magam és kicsit depressziós voltam akkor voltak olyanok akikre számíthattam.
• hogy sikerült elkerülnöm az "ember" szerepét s ezt az irgalmas szamaritánusoknakk is köszönhetem. Köszönöm hogy sokan kiálltak mellettem és nem hagytak cserben.
• hogy vannak olyan barátaim akik kiállnak mellettem, ha külső támadás ér.
• Uram, hogy sose hagysz el kallódni, mindig küldesz valakit, aki ha egyedül vagyok felkeres, felkarol, elfogad, velem van és segít visszatalálni a helyes útra, mikor letértem róla.
• hogy sikerült az osztálynak valamelyest összekovácsolódnia és nagyobb lett az összetartás.

Nekem az fájt…

• hogy az engem ért támadások során a támadó a leggyengébb pontomat támadta melyről én nem is tudtam.
• hogy sokszor az emberek bátorság hiányában nem mernek segíteni.
• hogy semmibe vettek, amikor tudtam volna segíteni.
• hogy otthon keveset lehettem.
• hogy ha az ember lát egy valamiben gyengébb, hibásabb embert, akkor nem segíteni akar, hanem mindenáron visszaélni a saját javára.
• hogy rablóként bántam egy velem, kedves emberrel.
• hogy vannak olyan emberek, akik abban lelik örömük, hogy másokat piszkálhatnak.
• hogy mikor elmegyek néhány társam mellett, csak úgy beszólnak, pedig semmit se csináltam.
• hogy alkalmanként nem volt erőm kiállni barátaimért.
• hogy láttam felebarátomat szenvedni a rablók miatt.
• hogy levitává kellett váljak az idő hiánya miatt.
• hogy inkább sebzett utazó szerepében szoktam lenni és ezért keveset tudtam „szamaritánuskodni”.
• hogy sokszor részese voltam a cikizésnek, piszkálódásnak, melyekben lelki fájdalmat okoztunk, pedig én nem szeretem, ha piszkálnak.
• hogy néha részese voltam a cikizésnek, piszkálódásnak, néha láttam, hogy az osztályban csúfolnak valakit, de jelentéktelennek tűnt és nem segítettem.
• hogy láttam osztálytársamat a rablók kezei közt.
• hogy nem tudtam segíteni a bajbajutott barátomon. Gyáva módon elfutottam, elmenekültem a segítségadás elöl.
• hogy gyakran gyáván elmenekültem a segítségadás elől.
• hogy sokszor csalódást okoztam azoknak, akik számítottak rám.
• hogy nem volt mindig erőm, időm segíteni.
• hogy sokszor csupán lustaságból nem segítettem másokon.
• hogy amikor számítottak rám nem álltam ki a barátomért.
• hogy mikor 7-ben ide kerültem és elkezdtem kosarazni sokan piszkáltak, mert nem ment túl jól.
• hogy sokan nem is tudják, hogy voltaképpen mit is cselekednek. De így a sértettek talán könnyebben meg tudnak bocsátani.
• hogy sokszor tehetetlennek éreztem magam, nem tudtam mi a helyes döntés.
• hogy sokszor az időm hiányára hivatkozom.
• hogy sokszor látok olyan helyzetet, szituációt mikor tudnék segíteni, tenni valami jót, de nem teszem, meg és általában csak erre csak későn jövök rá… mikor már késő.
• hogy osztálytársaim sokszor szálltak rám és provokáltak.
• hogy volt olyan idő mikor én is szívattam társaimat.
• hogy amióta Pannonhalmán vagyunk, nem segítettem azoknak az osztálytársaimnak, akik nem tudtak az osztályba annyira beilleszkedni, meg fájt, hogy az osztálytársaim sokszor rám szálltak.

Azon leszek…

• hogy ne csak egyéni érdekimet nézzem, hanem vegyem észre mások szükségét.
• hogy a támadásaimat próbáljam a minimumra csökkenteni, amennyiben lehetőségem van rá, a támadásokat elhárítani más emberektől és a támadásokat elszenvedetteket pedig segíteni a talpra állásban.
• hogy mostantól megpróbálom azokat a hibáimat észrevenni másokkal szemben, amit eddig nem vettem észre és ezen változtatni. Kiszűrni a mindennapi életből azokat a helyzeteket, amelyek számomra is szemet szúrnak és segíteni a barátaimnak, és akiknek csak tudok ezekre a helyzetekre megoldást találni vagy jobb belátásra bírni őket.
• hogy megtaláljam a rászoruló embereket.
• hogy megálljak, ha van szükség a segítségemre.
• hogy felebarátom szükségét és a kellő körültekintéssel segítsem őt a bajban, hiszen én is kerülhetek szorult helyzetekbe.
• hogy minél kevesebb embert piszkáljak és minél több emberen tudjak segíteni.
• hogy meglássam társaim bajait és szenvedéseit és segítsek rajta, ne pedig beléjük rúgjak a társaimmal együtt.
• hogy észrevegyem, azokat az embereket, akik segítségre szorulnak és legyen erőm segíteni rajtuk.
• hogy kevesebbet piszkálódjak, elnézőbb legyek és többet beszéljek a társaimmal.
• hogy segítsek azokon, akik rászorulnak, vegyem őket észre. hogy végre ne legyenek rablók, se sebesültek. Csak szamaritánusok!
• hogy elérhető legyek.
• hogy észrevegyem felebarátom szenvedését és segítsek neki, erőt adok szenvedései csillapítására.
• Azon leszek... nem tudom min legyek, ez tény nyitott és bonyolult, tele van csavarokkal… minden esetre nem lehet rávágni ennyi idő után egy szóval a megoldást. Ehhez ideális esetekkel, helyzetekkel kellene számolni, amelyet nem kedvelek… egyenlőre úgy fogalmazok: farizeus leszek és faggatom vezetőimet, társaimat, de legfőképpen magamat.
• hogy mindig képes legyek segíteni azoknak, akik rászorulnak.
• hogy senkinek se okozzak testi, lelki fájdalmat.
• hogy társaimat ne bántsam meg, és tanáraimmal szemben is tisztelettudóbb legyek.
• hogy segítsek a bajbajutottakon. Szóval, vagy ha kell cselekedettel. Nem veszek részt mások cukkolásában, sőt megpróbálom magakadályozni azt.
• hogy mostantól inkább a szamaritánus szerepében legyek és elfogadjam osztálytársaimat.
• hogy kevesebbet piszkáljam az osztálytársaimat!
• hogy kevésbé legyek bunkó!
• hogy barátságokat építsek, ápoljak és megtartsak és ez által minél több ember legyen szamaritánus.
• hogy jobban odafigyeljek embertársaimra.
• hogy másoknak minél kevesebb fájdalmat okozzak, ezzel is hozzájárulva a közösség fejlődéséhez, valamint megpróbálom felismerni azokat az embereket, akik segítségre szorulnak, és ezért segíteni szeretnék rajtuk.
• hogy ne legyenek rablók, mert ha nincsenek rablók, akkor nincsenek áldozatok és a papok sem bűnösök, hisz nem kell kin segíteni.
• hogy meglássam a rászorulót és segítsek rajta, ha tudok.
• hogy meglássam, ha valakit bántanak és megpróbáljak rajta segíteni.
• hogy jobban odafigyeljek osztálytársaimra, barátaimra, mikor valami bajuk van.
• hogy próbálok majd a közösségi munkába többet bekapcsolódni, többet akarok beszélgetni a társaimmal, osztálytársaim piszkálását mérsékelni akarom.
• hogy minél több osztálytársammal sikerüljön jó viszonyt kialakítani és senki se érezze úgy magát, hogy egyedül van és senkire sem számíthat.
• hogy tudjak másokon segíteni amikor kell.
• hogy nem piszkálom társaimat akikkel együtt élek, próbálom tartani a napirendem és igyekszem időt szánni a másikra, azokra az osztálytársaimra akikkel ritkábban beszélek.

 Ahol Orseolo Péter és Aba Sámuel megmérkőztek (Ménfő: 1044)